Minden piaci felhasználási területnek megvan a saját ciroknövénye! És Ön ismeri ezeket?

A cirok: olyan nagycsalád, amelynek minden tagja saját személyiséggel rendelkezik!

Szemescirok

Alacsony növésű, szemtermesztésre nemesített cirokfajta. Ezeknek a fajtáknak magas a hozampotenciálja, és kimagasló az ellenállóképességük a betegségekkel, valamint a dőléssel szemben. Legfőbb felhasználási területe a baromfi- és sertéstápban (egygyomrúak) való alkalmazása, valamint másodlagos felhasználása a humán táplálkozásban is jelentős. Bioüzemanyag (etanol) is készül belőle.

Cukorcirok

A gyakran angol nevén, ’sweet sorghum’-ként emlegetett ciroktípusnak az a jellemzője, hogy a szárában jelentős mennyiségű cukrot halmoz föl. A szárból kinyert cukorból étkezési cukorszirup készül, vagy erjesztést követően első generációs etanol. A termesztők szilázsként hasznosítják, de a belőle nyert biomasszát metanizálásra, vagy második generációs bioüzemanyag-előállításra is fel lehet használni.

Szilázs cirok

Magasra nővő, egyszeri betakarítású silócirok, a teljes növény hasznosul. A termelők szemében legfőbb előnye az, hogy jelentős mennyiségű biomassza nyerhető ki belőle. Szilázsként való alkalmazása mellett ígéretes a metanizálásra való felhasználása is.

Biomassza cirok

Magasra nővő, rostban gazdag, nagy mennyiségű biomasszát kínáló ciroktípus. Ipari felhasználása sokrétű: a metanizáláson túl számos bioanyag jó minőségű alapanyagaként hasznosítható.

Többször is kaszálható takarmánycirok.

A többször kaszálható takarmánycirok kategóriáján belül két típust különböztetünk meg: az egyik a Szudánifű, a másik pedig a cirok (Sorghum bicolor) és a Szudánifű kereszteződéséből született hibrid. Mivel nem tartalmaz keményítőt, a többször is kaszálható takarmánycirkot kizárólag szálastakarmányozásra használjuk (legeltetés, nyári kaszálást követő fóliás takarmánybála vagy szilázs formájában). Ez a fajta évente kettő-négy alkalommal kaszálható.

Festő cirok

Ez a cirokváltozat a Sorghum bicolor. Afrikában, a cirok szülőhazájában ezt a fajtát már kezdetektől például bőr, szövet vagy kosár festésére, színezésére használják. A színezőanyag a növény levélhüvelyéből nyerhető ki, felhasználási köre pedig igen széleskörű, a kozmetikumok gyártásától a textiliparon keresztül az élelmiszeriparig terjed.