Oroszországban a gyakran változó termelési adatok ellenére a cirok jó néhány termelőt képes motiválni

„Ha valamilyen ábrával kellene illusztrálnom a cirok oroszországi történetét, én a szinuszgörbét választanám” – magyarázza Artem Gorelov a téma felvezetéseként. Ezt a képet a számok is alátámasztják: 2002 és 2010 között a szemescirok termőterülete 20 és 50 000 hektár között mozgott, „ami az ország területéhez képest elenyésző”, világít rá Artem Gorelov. Ezt követően 2011 és 2016 között a termőterület nagysága erősen emelkedni kezdett, és elérte a 229 000 hektárt. Néhány év óta azonban újból jelentős csökkenés mutatkozik, a termőterület mérete hozzávetőleg a harmadára zsugorodott, méghozzá 2018-ban 71 000, 2019-ben pedig 89 000 hektárra. „Az idén a jelzőszámok alapján a cirok termőterülete 83 000 hektár körül alakul. A következő szezonnal kapcsolatban pedig nem könnyű jóslatokba bocsátkozni”.

Szerteágazó hozamok

Oroszországban a ciroktermesztés elsősorban az ország déli határára koncentrálódik, ahol az éghajlat melegebb és szárazabb. A legfontosabb ciroktermesztő régió a szaratovi régió, majd ezt követi Volgográd, Rosztov, Orenburg és Sztavropol. Ezeken a területeken 5-30 ezer hektáron termesztenek cirkot. Találhatunk még néhány elszigetelt termőterületet Szamara, Belgorod, Voronyezs, Krasznodar, valamint Kalmukföld területén, ahol azonban a termőterületek inkább 500 és 2500 hektár között mozognak.

„Ami pedig a hozamokat illeti, azok termőterülettől és évtől függően széles skálán mozognak” – mondja Artem Gorelov. Az elmúlt öt évben a szemescirok átlaghozama 10,6 és 14,9 körül alakult hektáronként, és az eltérés régiónként 2-40 mázsa(?) is lehet! Ebből adódóan az oroszországi össztermelés mértéke is rendkívül változó: 2017-ben 104 000 tonna, 2018-ban 49 000 tonna, 2019-ben pedig 97 000 tonna volt.

Dominál a belső piac és az állati takarmányozás

Az Oroszországban megtermelt szemescirkot elsősorban a hazai piac veszi föl. Mindössze a megtermelt mennyiség 10-30%-a került exportra Európa, Közép-Ázsia és a Közép-Kelet irányában.

Oroszországban a cirkot elsősorban az állati takarmányozásban használják fel, ott is leginkább a baromfitenyésztésben, és csak kisebb mértékben a sertéstakarmányozásban. „Vannak olyan termelők is, akik kései silócirkot termesztenek, de ezt a termesztési technológiát csak kevesen ismerik”, teszi hozzá Artem Gorelov.

Sokrétű motiváció, növekedő hozzáértés

A termelők több okból döntenek a ciroktermesztés mellett: vannak, akik a száraz, meleg éghajlati körülmények között helyettesítő gabonaként termelik, vannak, akik számára a cirok lehetőséget ad arra, hogy maguk termeljék meg a baromfi vagy a sertéstelep számára a saját takarmányt, illetve vannak olyan termelők is, akik a tejelő szarvasmarhák takarmányozásához használják fel a kései takarmánycirkot, amivel egyszerre tudnak megfelelő kiegészítő takarmányt biztosítani, valamint költséget csökkenteni.

Néhány év óta annak lehetünk tanúi, hogy számos orosz termelő komolyan foglalkozik a ciroktermesztéssel. Ezek a termelők komoly tapasztalattal rendelkeznek, jól használják a technológiát, és a siker érdekében egyre többet fektetnek be. Ezek a termelők nagyon komoly elvárásokat támasztanak a vetőmagokkal és s hibridválasztékkal szemben, hiszen megértették, hogy a sikerük ezen múlik.