11 % fehérje!!!

A talaj- és éghajlati adottságok függvényében cirok fehérjetartalma 10-12 % között mozog. A cirok ezzel az értékkel rendkívül értékes fehérjeforrásnak bizonyul, és számos olyan gabonát is megelőz, amelyek általánosan az állati takarmányozás alapját képezik, mint a búza, az árpa vagy a kukorica.

A szemes cirok a legtöbb európai országban termeszthető. A cirok tehát olyan helyi fehérjeforrás, amely a takarmánygyártók számára érdekes lehet, és megfelel a társadalom felől a helyi termelésre és környezet védelmére vonatkozó elvárásnak.

Darálás: nem szabad lebecsülni a darálás szerepét!

A cirokszemet megfelelően kell feldolgozni ahhoz, hogy a cirokban rejlő összes potenciál hasznosulhasson. Mivel a cirokszem kisebb és keményebb, mint a kukoricaszem, a jobb emészthetőség érdekében apró szemcsékre kell bontani.

Az őrlés tehát fontos fázis.

Az őrlés segítségével tehető a cirok jobban emészthetővé, illetve így javul a hozzáférés a keményítőhöz, azaz az energiához is. Minél finomabbra őrölt a szem, az állatok annál jobban képesek hasznosítani. A túl finomra őrölt cirok azonban pont ellentétes hatást vált ki, és megnehezíti a hozzáférést a tápanyagokhoz. A 2 milliméteres szemcseméret jó kompromisszum. Ez a szemcseméret az aminosavak esetén jobb hasznosulást eredményez, mint a 4 milliméteres szemcseméret. Az őrlőt szemcseméret és őrlési sebesség szempontjából úgy kell beállítani, hogy az a 2 milliméteres szemcseméretnek feleljen meg. Az őrleménynek homogénnek kell lennie, hogy könnyen bele lehessen a tápba, takarmányba keverni.

Az állatok nem egyformán érzékenyek a szemcseméretre, az őrlemény minősége fajtától és fejlődési szakasztól függően különböző módon hat.

• A sertéseknek nem adható nem őrölt szem, ugyanis nem fogják megemészteni.
• A magevő baromfi esetén ennek pont az ellenkezője érvényes. A rövid tenyészidejű baromfi esetében azonban a szemek őrlése lehetővé teszi, hogy a tápanyag gyorsabban felszívódjon, és így jobban hasznosuljon.